[ad_1]
7 lecke apámtól, amitől jobb lettél
Az apák fontos szerepet játszanak az életünkben, és sokat tanulhatunk tőlük. Az én apám különösen fontos szerepet játszott az életemben, és sok olyan leckét adott át nekem, amelyek segítettek abban, hogy jobb ember legyek. Ebben a cikkben megosztom azokat a leckéket, amelyeket tőle tanultam.
- Legyél tiszteletteljes másokkal Az apám mindig azt tanította nekem, hogy tisztelettel kell bánnom másokkal. Ezt úgy érte el, hogy megmutatta a jó példát: sosem beszélt mások rossz tulajdonságairól, és mindig figyelt arra, hogy ne okozzon kellemetlenséget másoknak. Megtanított arra, hogy mindenkinek ugyanolyan nagy tiszteletet kell adni, legyen az egy gazdag ember vagy egy egyszerű munkás.
- Ne hagyd, hogy az érzelmek uralkodjanak feletted Az érzelmek gyakran képesek átvenni az irányítást az életünk felett, de az apám megmutatta nekem, hogy ez nem szükségszerűen így van. Amikor valami rosszul sikerült vagy problémával szembesültem, mindig azt tanácsolta, hogy lélegezzek mélyeket, és igyekezzek megőrizni a hidegvéremet. Ez segített abban, hogy megoldjam a problémákat és ne engedjem az érzelmeknek, hogy uralkodjanak felettem.
- Légy kitartó és szorgalmas Az apám mindig azt tanította nekem, hogy a sikeres életnek nincs könnyű útja. Sok kemény munka és kitartás kell ahhoz, hogy elérjük céljainkat. Ezt úgy érte el, hogy saját példájával mutatta meg, hogy milyen keményen kell dolgozni ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Mindig motivált arra, hogy többet tegyek azért, hogy elérjem a céljaimat.
- Tanulj a hibáidból Az apám azt tanította nekem, hogy a hibák nem szégyenek, hanem lehetőségek arra, hogy tanuljunk. Amikor valami rosszul sikerült vagy hibát követtem el, mindig arra bátorított, hogy vegyem figyelembe, mi történt, és mit tanulhatok belőle. Ez segített abban, hogy tovább fejlődjek és jobb döntéseket hozzak a jövőben.
- Az egészség az első Az apám mindig azt mondta nekem, hogy az egészség az első. Fontos, hogy figyelj magadra!
- Értsd meg, hogy az élet nem mindig igazságos.Azonban, ahelyett, hogy azon keseregnénk, hogy miért pont nekünk kell ilyen nehézségekkel szembenézni, fontos elfogadni, hogy az életnek az is része, hogy néha nehézségekkel kell szembenéznünk. Ezzel együtt pedig az is, hogy ezeknek a nehézségeknek a leküzdésével, tanulhatunk valami értékeset és erősebbé válhatunk.7. Légy hálás az apró dolgokért
Végül, apám mindig azt tanította nekünk, hogy legyünk hálásak az apró dolgokért is. Az élet nem mindig adja meg mindazt, amire vágyunk, de azért fontos meglátni a jó dolgokat az életben, még ha azok kicsik is.
Az apró dolgok hálával való észlelése, segíthet az embereknek pozitívabb hozzáállást kialakítani az életükhöz, és az örömök, boldogság és elégedettség érzését is fokozhatja. Apám ezt az életfilozófiát azzal is kiegészítette, hogy ha észreveszünk valami jót, akkor érdemes azt megosztani másokkal is, hogy ők is észrevegyék az élet apró örömeit.
Legyél hálás az apró dolgokért!
“Az apa nem horgony, amely visszatart minket, és nem vitorla, amely elvisz minket, hanem egy irányító fény, akinek szeretete utat mutat.” ~ Ismeretlen
Nem értettem hálás gondolkodásmódját, különösen a nyilvánvaló gyors hanyatlás mellett. Apám haldoklott. Egyikünk sem tudná összeegyeztetni az életét mentorunk, hősünk, házastársunk, testvérünk, nagybátyánk, barátunk és a sajtos társasjátékok bajnoka nélkül.
De közeledett, és ezt mindannyian tudtuk. Ennek ellenére azt mondta nekünk, hogy “az áldásait számolja, nem a küzdelmeit”. Ez egy olyan férfitól származik, akinek májelégtelensége van, és az agyában ammónia van.
Amikor eljött az a végzetes reggel, anyám és én közvetlen kapcsolatban voltunk vele. Egész éjjel az ágya mellett maradtunk, és figyeltük a légzésében bekövetkező változásokat. Úgy tűnt, kezd lenyugodni – legalább a zörgés eltűnt. Hamarosan mi sem kaptunk levegőt, miközben néztük, ahogy a következő fejezetéhez csúszik.
Nem igazán hasonlított önmagára, de békésnek tűnt. Azonnal pánikot éreztem, hogy megválaszolatlan kérdéseket hagytam az asztalon. A múltjáról. A nagyszüleimről, akikről sosem tudtam. Arról, hogyan lehet átlavírozni a bizonytalan jövőn… Ragaszkodunk a hosszabb lejáratú jelzáloghitel-kamathoz? Most újítsuk fel a házat, soha vagy néhány év múlva? Kivenni gyermekünket az iskolából egy csodálatos családi kalandra?
Apa tudná ezeket a dolgokat.
Fájó szívem ellenére az elmúlt néhány hónapban rájöttem, hogy édesapám az Aranyszabályok örökségét hagyta ránk. Véletlenül ezek jutnak a fejembe, de néha eltűnődöm… Úgy tűnik, valahányszor vágyom a bölcsességére, hallom a hangját suttogni!
Az életben mindenki harcol valamivel
Az életben mindenki küzd valamilyen problémával, és senki sem tökéletes. Az élet tele van kihívásokkal, és ezekkel a kihívásokkal kell szembenéznünk. Apám mindig azt tanította nekem, hogy ne szégyellem magam, ha nehézségekbe ütközöm. Inkább fogadjam el a kihívásokat és tanuljak belőlük. A nehézségek és az akadályok megtanítanak minket erősebbnek lenni, és ezekből a tapasztalatokból építkezhetünk.
Az élet rövid, élvezd ki minden pillanatát
Az utolsó, de talán a legfontosabb lecke, amit apámtól tanultam, az, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy pazaroljuk. Az élet értékes, és minden pillanatát ki kell élvezni. Apám életének utolsó éveiben rájött, hogy mennyire fontos az időt jól kihasználni és élvezni minden pillanatot. Az élet olyan gyorsan elszalad, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a fontos dolgokat halogassuk. Fontos, hogy az időnket értékes dolgokra fordítsuk, és élvezzük minden percét.
Összefoglalva, apám olyan leckéket tanított nekem, amelyek segítettek nekem a nehéz időszakokban, és amelyek értékessé tették az életet. Az élet rövid, és az idő nem pótolható. Éppen ezért fontos, hogy minden napunkat jól használjuk fel, és élvezzük az életet. Apám emléke mindig velünk marad, és az általa tanított értékek segítenek nekünk, hogy boldog és teljes életet éljünk.
Összegzés
Apámtól tanultam sok értékes leckét az életről, amelyek segítettek nekem abban, hogy jobb emberként nőjek fel. Ezek a leckék azt mutatták számomra, hogy az élet sok nehézséggel és kihívással jár, de fontos, hogy a nehéz időkben is pozitív életszemléletet tartsunk, és megtanuljuk értékelni az élet apró dolgait.
Az élet nem mindig igazságos, de az életünkben megtalálható nehézségekkel is lehet pozitívan bánni, és azokból tanulni valami értékeset. Ha pedig megtaláljuk a boldogságot és elégedettséget az apró dolgokban is, az segíthet abban, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet éljünk.
“Az áldásaidat számold, ne a küzdelmeidet.”
Könnyebb mondani, mint megtenni, igaz? De mindannyian találhatunk valami vidámságot. Apám életének utolsó hónapjában mély fájdalmakat élt át. A lábgörcsei voltak a legrosszabb! Elviselhetetlen volt látni, ahogy szenved, de még gyötrelmesebb volt tanúja lenni hanyatló kognitív funkcióinak.
Mert apám tehetséges, emberfeletti ember volt. Cégeket alapított a semmiből, rendezvényeket szervezett városunk támogatására, és kapcsolatba került bárkivel, akivel valaha is találkozott. Megdöbbentett, hogy láttam, ahogy a telefonjával küszködik, és hallottam az elmosódott, lelassult beszédét. És mégis… Még tíz nappal az utolsó földi napja előtt is azt hitte, szerencséje van.
– Ha nem lenne májbetegségem, nem jelentkeznének az unokáim!
– Ha nincs az ammónia az agyamon, nem töltöttem volna veled ezt a sok plusz időt.
Bátor látásmódod arra inspirál, hogy jobbat csináljak. Ahelyett, hogy siránkoznék a sérelmeim hosszú listáján, dönthetek úgy, hogy az életem jóira koncentrálok. Egészséges vagyok. A gyerekeim még mindig menőnek tartanak. A férjem támogatja az új vállalkozásomat. Hagytam benőni a szürkémet, és azt mondták, hogy nem „olyan nyűgös”. Hiszek magamban. Sok dologért hálás lehetek.
– A bárányt nem lehet megtanítani ugatni.
Évekig próbáltam a legkisebb lányomat olyan emberré formálni, akiről azt hittem, hogy ő lesz a legjobb énje. Harcoltam a véget nem érő online küldetéséért, még akkor is, ha volt valami elképesztő képessége, hogy minden szintet legyőzzön a játékaiban. Eltoltam a randevúkat, mert úgy tűnt, “korának megfelelő” és “jobban használják fel” az idejét, amikor egyedül akart lenni.
előadást tartanék neki a beszédről; Válaszolnék érte minden alkalommal, amikor a felnőttek a helyükre teszik; kijavítanám néha furcsa viselkedését; Megölelném, mert nem nyílt meg előttem.
A lista folytatódik.
Egy napon apám az unokaöcsémmel és nem a lányommal kapcsolatos okok miatt udvariasan közölte a családdal, hogy “nem lehet megtanítani egy birkát ugatni”. Egy ideig tartott, de aztán elsüllyedt.
A gyerekem introvertált. Nem kell szégyellned kedvesnek lenni. A gyermekem szeret játszani, és jó is benne. Miért vegyem el tőle, ha egészséges határaink vannak? Nem akarja, hogy társadalmi helyzetekbe kényszerítsék csak azért, mert a vele egykorú gyerekek ezt akarják. A gyermekem bárány. Nem várhatom el, hogy ugasson.
– Ülj le egy-két napra egy érzelmes e-mailre.
Ez a szabály számtalanszor megmentette a szalonnámat tizenhat éves pénzügyi pályafutásom során. Egy frusztráló helyzet hevében – gyakran a logikát dacolva – forrongó e-maileket küldtem a központi irodánkra. Újonc éveimben küldtem néhányat, és azonnal megbántam a bukást.
Technikája több tucat telefonhíváshoz vezetett, nem pedig heves e-mailekhez, amelyek hangja félreértelmezhető volt. Vagy ülnék rájuk, és nem nyomtam meg a küldést, mert később rájöttem, hogy a térdrángó reakcióm még nehezebb helyzetek láncolatát indította volna el, amelyeket inkább elkerülnék.
Aztán voltak, akiket küldtem. Büszke vagyok rájuk… mert a türelem, az idő és a tér helyéről tudtam kifejezni magam. A dolgokra adott kezdeti reakciónk nem mindig a végső szó.
“Semmilyen múltbeli trauma nem tarthat vissza, ha meg tudsz bocsátani és célt találsz.”
[ad_2]